Hogyan finomhangolják a pozitív megerősítések életünket és miképp öl a panaszkodás?

Idén Húsvét környékén meglehetősen levertnek éreztem magam. A semmiből Louis Hay jutott eszembe. Rákerestem a google-ban, és elkezdtem hallgatni az egyik youtube-felvételét. Pár perc múlva egy jól ismert, de rég elfeledett csendes nyugalom kezdte átjárni nemcsak az elmémet, de a testemet is.  Eszembe jutott, hogy 1995 tavaszán ismertem az első könyvét. 28 éves voltam, jó angoltanár, falusi lány egy nagyvárosban, akit úgy neveltek fel, hogy ha valaki beteg, az orvos meggyógyítja. De ez a könyv egy kinyilatkoztatás volt számomra. Minden szó, amit olvastam, összecsengett bennem valamivel, és minden kétséget kizáróan tudtam, hogy amit olvasok, az teljesen igaz. Louis írása felébresztett, és önmagam jobb és boldogabb verziója lettem. Úgy éreztem, mintha egy ajtó kinyílt volna előttem, ami egy másik ajtóhoz vezetett, ami egy másik ajtóhoz vezetett, ami egy másik ajtóhoz vezetett és így tovább. Egy új világba cseppentem, amiben azóta is élek, és amit azóta sem bánok.