Joli kétgyermekes anyuka. Mikor a gyerekek megszülettek, feladta a munkáját, hogy mindent, amit csak tud, megadhasson nekik. A kicsik már nagyok, iskolába járnak, megvan a saját érdeklődési körük, és nincs szükségük anyu folyamatos jelenlétére. Jolinak elkezdett hiányozni valami “felnőtt” dolog, így megegyeztek a férjével, hogy vállalkozásba kezd, ikerágyakat fog árusítani. Mivel ő maga is ikreket nevel, ki tudná nála jobban, milyen különleges helyzetekkel néznek szembe az ikrek szülei. Megvan már a tervező, az asztalos, a gyártó, és nem is kell túl nagy kezdő tőke. Minden adott, csak egy határozott döntés hiányzik. Többször hangsúlyozta, nem akar milliomos lenni, csak annyit szeretne keresni, amennyi a család költségeit fedezi.
Itt jegyzem meg, hogy az ügy, amellyel Joli felkeresett, nem az indulófélben levő új vállalkozás volt, nem bizony. A pajzsmirigyműködése volt elégtelen, ami általában lehangoltsággal, fáradtsággal, olykor depresszióval jár. Az orvosi kezelések mellett kíváncsi volt, milyen érzelmi okok rejlenek a háttérben. Ennek kiderítéséhez a múltban kialakult érzelmi sémákat érdemes megvizsgálni. Előfordul, hogy a szülők vagy más tekintélyes, fontos emberek (természetesen nem szándékosan) azt közvetítik a gyerek felé, hogy nem teheti azt, amit akar, vagy azt, hogy nem lehet okosabb/gazdagabb/sikeresebb stb., mint az anyjuk/apjuk/testvérük stb. Joli esetében az derült ki, hogy egy testvére meghalt, és az a tudattalan gondolat színezte át minden döntését, miszerint “Hogyan lehetnék boldog, amikor te még csak nem is élhetsz?”
Ahhoz, hogy el tudjunk engedni egy gátló mintát, gyakran elegendő, ha felefedezzük. Ha megvilágítja a tudat fénye, eltűnik, mint a kámfor. Mindig mondom, hogy a valóság gyógyít. Máskor több időre és speciális gyakorlatokra van szükség, de erről majd később írok.
Megkérdeztem tőle, mi van, ha az üzlet csődbe megy? Úgy tűnt, felkészült erre az eshetőségre is, és nem jelentett számára problémát. Arra a kérdésemre, hogy “mi lesz, ha az üzlet virágozni fog?”, csak annyit válaszolt: “Hát jó lenne.” minden érzelem nélkül. Aztán az intuícióm sugallatára azt kérdeztem: “Ha a világon bármit megtehetnél, mit szeretnél valójában csinálni?” Ekkor elkezdett mosolyogni, felcsillant a szeme, és azt mondta: „Nyitnék egy kávézót. Évek óta dédelgetem ezt az álmot, de nem tudtam rájönni, honnan szerezhetném meg az induláshoz szükséges pénzt.”
Most már világos volt a kép. Először elindítja az ikerágyas vállalkozást, majd ennek nyereségéből megteremti álmai kávézóját egzotikus kávé- és csokoládéital, torta- és süti-választékkal.
A fentiekből látható, hogy célunk megtalálása nem mindig egylépéses folyamat. Sokszor azért nem érjük el a célunkat, mert létezik egy mögöttes cél is, és ha azt is meghatározzuk, beindul a gépezet.