A családállítás csoportban zajló egyéni terápia.
Mi a célja?
Célja feltárni a tudattalan sorsátvételeket és fogadalmakat.
Miben különbözik a pszichoterápiáktól, ideértve a pszichodrámát is?
Abban, hogy az utóbbiak az egyéni pszichével foglalkoznak, míg a családállítás vizsgálati területe a családlélek, a családi kollektív tudat, illetve mindentudó/információs mező.
Milyen törvényszerűségek uralják ezt a mezőt?
E mező három fő törvényszerűsége:
- az odatartozás joga,
- a hely törvénye és a
- kiegyenlítődés törvénye.
Az odatartozás joga azt jelenti, hogy mindenkinek, aki beleszületik a családba joga van ahhoz, hogy az összes többi családtag odatartozónak ismerje el. A hely törvénye szerint mindenki csak a saját helyén lehet boldog. A kiegyenlítődés törvénye szerint egy kapcsolat akkor működik jól, ha az ember ugyanannyit ad, mint amennyit kap, és ugyanannyit kap, mint amennyit ad.
Mit vizsgál konkrétan a családállítás terápia?
A fenti három törvény egyben meg is határozza, a családállítás terápia három fő vizsgálati területét:
- ki hiányzik a családrendszerből,
- ki nincs a helyén a rendszerben és
- hol borult fel az adás-elfogadás egyensúlya.
Mi a vizsgálat eszköze?
A vizsgálat eszköze a konstelláció, illetve beállítás, melynek során a képviseleti érzékelés és a térnyelvtan – a képviselő testbeszéde és térbeli elhelyezkedése – útján feltárja a családrendszerben húzódó, sokszor öröklődő, sérült kötődéseket, dinamikákat.
Mi az, ami nem eszköze a vizsgálatnak?
A képviselők közötti beszélgetés.
Milyen korrekciós eszközöket használ a családállítás terápia?
Kétféle korrekciós eszközt alkalmaz: a meghajlás különböző formáit és oldómondatokat.
Ki tartozik a rendszerhez?
- Szülők, nagyszülők, dédszülők és további felmenők
- Megszületett és meg nem született gyermekek
- Fontos párkapcsolatok (ahol felmerült az élet továbbadásának lehetősége)
- Tettesek és áldozatok
